Messages from the Ents

A Fák Üzenetei

Titokzatos segítők

A FÁK

Ahogy az időnek ezen a tapasztalati pontján fejlődik a tudatosságunk, olyan régi-új kapuk nyílnak meg  előttünk, amelyeken átlépve mélyebben ráláthatunk arra, hol is élünk valójában. Bár hosszú ideig aludtunk, és ebben az időszakban sokmindent feledtünk, itt, a földi létben rendkívüli segítők kísérik az utunkat. Látható, tapintható, szagolható és érzékelhető minőségben vannak jelen számunkra, mégis jóval többek annál, mint amit az érzékszerveinken keresztül megtapasztalhatunk velük kapcsolatban. A Növényi Királyság szélesre tárt kapukkal várja, hogy a kommunikáció, a kapcsolódás olyan szintjeit fedezzük fel, ami megnyitja a szívünket az új irányába.

A Növény Világ lényeinek, köztük a Fáknak is, nyilvánvaló szándékuk, hogy segítsenek bennünket ebben a rendkívüli időben. 

A hatalmasok

Fák a leghatalmasabb növények a földön. Képesek rá, hogy oxigénné alakítsák a széndioxidot, de ami még ennél is különlegesebb, képesek a negatív energiákat pozitívvá transzformálni, és ezáltal segíteni a kollektív tudatosság új hálójának a kialakításában is. Csendben létező, hatalmas és érző entitások Ők, akik számára a fény fontosabb táplálék, mint a víz vagy a Föld ásványi anyagai. Hatalmas gyökereikkel a földbe mélyednek, szerteágazó lombkoronájuk az égbe nyúlik. Kozmikus receptorokként áramoltatják, transzformálják az energiát Ég és Föld között. 

A fák folyamatos meditációban léteznek.

A velük való kapcsolódás elvezethet minket saját energiamezőnk átírásának lehetőségéhez, egy olyan, a szavakon és mozdulatokon túl létező intimitáshoz, amely a szívünk kertjébe vezet. Különös összeköttetés áll fenn közöttünk: a fák ugyanolyan szívesen kapcsolódnak az emberekhez, ahogy mi is érezzük a vonzódást feléjük. Az időnek ezen a pontján úgy érzem, meghívást kaptam tőlük arra, hogy tolmácsoljam üzeneteiket.

Elsőként a kapcsolódás mikéntjét érdemes átgondolnunk.

A kapcsolat

Nem szükséges messzire zarándokoltunk, hogy létrehozzuk a kapcsolatot ezekkel a különleges lényekkel.A parkok óriásai vagy a kertjeinkben élő, gyümölcshozó szépségek gyakorlottabbak a velünk való érintkezésben, mint a hegytetők Entjei vagy a puszták magányos őrei. Természetesen bárhol találkozhatunk egy olyan fával, amely megszólít minket, de a kapcsolatfelvétel lehetősége sok esetben közelebb van, mint gondolnánk. A kapcsolódás vágya kölcsönös. Néha nekünk van szükségünk az ő erejükre, néha nekik van szükségük a mi támogatásunkra. Bármelyikről legyen is szó egy adott pillanatban, bizonyosan élvezni fogjuk, amikor úgy döntünk, hogy tudatosabbá tesszük ezt a finom összehangolódást. 

Néhány fa nagyon barátságos, mások lágyabb, simogatóbb, gyógyító energiát közvetítenek. Vannak köztük, akik csendesebbek, és időbe telik elnyerni a bizalmukat, megint mások távolságtartóbbak, kicsit ridegebbek. Minden egyes fa ugyanúgy önálló sorssal és életélménnyel rendelkezik, ahogyan mi, emberek is. A fák képesek arra, hogy más itt élő lényekkel, köztük az emberekkel is kapcsolatba lépjenek. Általában egy séta során szoktak megszólítani bennünket, mégpedig úgy, hogy egyszerűen magukra vonzzák a tekintetünket. Az is előfordul, hogy egyértelmű és ismétlődő jelzést küldenek, pld. a kertünkből vagy egy közeli parkból, ami újra és újra felmerülő gondolat vagy kép formájában jelenik meg bennünk. 

A kisebb, fiatalabb fák gyengébb mezővel rendelkeznek. A nagyon nagyok sokszor kifejezetten távolságtartóak. A közepes méretűek, illetve azok, amelyek víz közelében élnek, nagyon erőteljes kapcsolati energia-áramlást képesek előidézni, előszeretettel megmutatják arcaikat, sőt gyakran a fényüket is. A tölgyek különösen szívesen burkolnak minket akár szemmel is látható, narancsos fénybe. Sokszor egy egész fa-családot figyelhetünk meg. Az élmény egyszerre természetes és varázslatos. 

 A fákkal történő kapcsolódásnak több módja is lehetséges, ugyanakkor vannak olyan megszívlelendő attitűdök, amelyeket érdemes betartani, amikor kapcsolódni szeretnénk egy fával. Legjobb, ha úgy közeledünk hozzájuk, ahogy azt egy másik emberi lénnyel tennénk, aki felkeltette az érdeklődésünket. Lassan közelítsünk hozzá, és telepedjünk le mellé – ne túl közel, de ne is túl távol! Vigyük magunkkal valami apróságot: egy szál virágot a kertünkből, néhány magot, egy kis dohányt, esetleg egy darab kenyeret, amit letehetünk a fa tövébe, és amit az arra járó állatok akár el is fogyaszthatnak. Ezután csendben nyissuk meg magunkat a kapcsolatfelvétel lehetősége előtt! A fa vagy az erdő érzi a szándékunkat, és előbb-utóbb jelzést küld számunkra. Ez lehet egy mozdulat, de lehet egy testi érzet, gondolat, vagy akár az elménken átfutó, először nehezen értelmezhető kép is. Néha ez a jel döbbenetes módon egy még fel sem tett kérdésünkre adott válasz formájában érkezik.  

Ahogy a fa mezeje megnyílik és összekapcsolódik az auránkkal, mély áramlás kezdődik köztünk. Minél gyakrabban látogatjuk meg ugyanazt a fát, annál könnyebben létrejön a kapcsolódás. Érzékelhetővé válnak azok a szeretet-szálak, amik ebből a kötődésből születnek, és a fánk úgy fog várni minket, mint egy jó barát. 

Vajon mindez csupán egy tündérmese? Ha így lenne, az sem jelentene problémát, hiszen a lelkünk belefáradt már a haszonelvű világ rideg szabályaiba. A realitás, amellyel ezt a csodálatos világot értelmezni próbáltuk, eddig a pontig tudott elhozni bennünket. Az út most más irányt vesz. 

A látásmód

A Sámánok világában ez a látásmód nem számít rendkívülinek, és bár a mi máshoz szokott elménk számára eleinte nehezen el- és befogadható, de a harmadik szemmel történő látás képessége ott rejlik mindannyiunkban. A harmadik szem a hagyományos felfogással ellentétben nem egy láthatatlan szem a homlokunk közepén. Az ilyen formájú ábrázolása inkább a kettősségen, a dualitáson túli tapasztalás szimbolikus illetve metaforikus megjelenése. A harmadik szem a sejtek szeme, amely a természetes sámáni működés során,pld a révülésben megnyílik. Ez a tapasztalás elérhető minden tanuló és gyakorló számára, aki sámánutazáson vesz részt. Valójában azonban nincs szükségünk szerekre vagy főzetekre ahhoz, hogy részesüljünk ebből a tapasztalásból. Az egyre inkább körénk rendeződő új világban ez a több milliárd szem mindannyiunkban természetes módon, a testünk tudatosságában, sejtszinten nyílhat meg, ugyanakkor a tapasztalás a szívünk szintjén válik értelmezhetővé.

Gyakorlat teszi a Mestert! Minél tudatosabbak vagyunk erre a megértésre, annál könnyebben láthatunk másként.

A szív és a belső szem kapcsolódása nagyon fontos. Fontosak az erős saját gyökerek is, mert ezek segítenek megkülönböztetni az illúziókat a valóságtól, és segítenek megértenünk, hogy ez a fajta látás valójában nagyon is földi dolog. Legyünk tudatában annak, hogy mindez nem automatikusan megy végbe! Ez nem amolyan elvárható, tervezhető folyamat, még akkor sem, ha rendszerint így történik. Inkább olyan, mint az igaz barátság, amelyben a szeretet örök és elvárások nélküli. 

Támogatás kérése a fától 

Megvan a módja annak, ahogyan a nehézségeinkben tudatosan segítséget kérhetünk a fáktól. Erről a következő részben bővebben beszélünk majd.  A legtöbb esetben azonban egy kiüresített, tiszta belső tér az, amely mindkét fél számára támogató lehet a kapcsolódás során.  Amikor a növényekhez, a fákhoz kapcsolódunk, mindig figyeljünk oda arra is, hogy ne csak "elvegyünk"! Minden élőlény, így egy fa számára is megterhelő lehet, ha mindig csak a nehézségeinket osztjuk meg vele. Vigyük el hozzá a boldogságunkat, a tisztaságunkat, a szeretetünket, a vágyainkat, a reményeinket, és a kapcsolódás örömének érzését is!

Amikor úgy érezzük, hogy létrejött a közös tér, közelebb húzódhatunk a fához. Megérinthetjük Őt a tenyerünkkel, átölelhetjük, esetleg a tövébe ülve a hátunkkal odasimulhatunk hozzá. Ilyenkor rengeteg információt küldünk és fogadunk. A fa kapcsolatba kerül a múltunkkal, a jelenünket és a jövőnkkel, ahogy mi is az övével. Érzékeli a szükségleteinket, a belső folyamatainkat, a jól-létünket, a szeretetünket is, ahogy mi is az övét. Maradjunk mélyen ebben a kapcsolódásban, amíg az áramlás tart, és kiüresített elmével figyeljünk!

A kapcsolódás lezárása

Legyünk éberek, amikor szeretnénk lezárni a kapcsolódást!Néha előfordul, hogy a fa nem húzza vissza az energiáit, körbeölel, áramlik, ezért fontos, hogy amikor búcsúzni készülünk, zárjuk le a folyamatot, hogy ne maradjon nyitva az energiatér! Lassan hozzuk vissza a figyelmünket a jelenbe, távolodjunk el az érzések szintjén és fizikailag is, köszönjünk el, és ha szükséges, tapsoljunk egyet, hajoljuk meg, vagy mondjunk ki hangosan egy általunk megfelelőnek tartott lezáró szót, például: Ámen, Aho vagy köszönöm! Így a fa kapcsolatban marad velünk, de nem veszít az energiájából, mert lezárjuk a köztünk nyílt mezőt. Legyünk nagyon gyengédek, mikor az erdőt járjuk! 

A 2023-as év egy csodás lehetőség a fákkal való újbóli kapcsolatfelvételre. A blog további részleiben erről oszthatjuk meg a tapasztalatainkat.

Szeretettel, Éva